SZÉCHÉNYI VIKTOR, gróf (Pozsony, 1871. okt. 10. - Bp., 1945. ápr. 19.) főispán, politikus. A budapesti piarista gimnázium elvégzését követően katonai pályára lépett. 1890-től a 7. Vilmos huszárezredben, majd a lovas testőrségnél szolgált. 1901-ben helyezték tartalék állományba, ekkor a család sárpentelei birtokára vonult vissza gazdálkodni.

Politikai karrierje 1904-ben kezdődött, előbb a bodajki majd a móri kerület választotta meg országgyűlési képviselővé. Első főispáni kinevezésére 1906. április 28-án került sor. Az erőskezű, széles látókörű főispán a rábízott törvényhatóságokat (a megyét és Székesfehérvárt) elindította a polgári fejlődés útján.

A világháború kitörésekor a főispán bevonult alakulatához és több mint egy éven át harcolt a szerb és az orosz harctéren. Helyettesítését a Veszprém megyei főispán látta el. A Tisza-kormány lemondását követően felmentésére 1917. július 7-én került sor. A politikai élettől ezt követően sem vonult vissza, 1926-ig nemzetgyűlési képviselő volt. 1926. december 16-án nevezték ki második alkalommal főispánná.

Jelentős szerepet játszott az 1938-as jubileumi év előkészítésében és lebonyolításában, mely főispáni pályafutásának utolsó jelentős eseménye volt. A Magyar Élet Pártjának előretörése a megyében arra kényszeríttette, hogy tisztségéről lemondjon. A második világháború végét Budapesten élte meg, ahol az oroszok letartóztatták és csak fia Zsigmond közben járására engedték el. Az idős ember a fogságban megbetegedett és szabadulása után hat-hét nappal meghalt.