BOROSS MIHÁLY (Ószőny, 1815. jan. 9. - Sárbogárd, 1899. márc. 5.) író, költő, ügyvéd, újságíró, lapszerkesztő. 1843-ban ügyvédi vizsgát tett és Székesfehérvárra költözött. 1845-ben szerepet vállalt a Székesfehérvári Takarékpénztár megalapításában. 1848 tavaszán a forradalmi események egyik irányítója. Számtalan felvilágosító röpirat szerzője és a Közlöny, illetve a Kossuth Hírlapja megyei tudósítója. 1848. május 2-tól a megyei választmány tagja, augusztusban a vésztörvényszék elnöke. Személyesen irányította az újoncozást, a nemzetőr alakulatok újjászervezését. A világosi fegyverletétel hírére Komárom várába menekült, onnan menlevéllel távozott.

Rövid ideig Iváncsán élt, majd 1850-ben házat vett Baracskán, ott gazdálkodott. 1851 decemberében összeesküvés vádjával letartóztatták. 1855-ben szabadult, tartózkodási helyéül Pestet jelölték ki. 1860-ig szerkesztői és szépírói tevékenységéből élt. 1860-ban ismét Székesfehérváron vállalt hivatalt. Másodalispánnak választották, majd ügyvédként tevékenykedett. Az 1868-ban megalakult Fejér megyei szabadelvű és alkotmányos párt egyik vezetője. Ekkor adta közre Politikai kis káté c. röpiratát, a kiegyezés szükségességének magyarázatát. A 1871-ben a Járásbíróság elnöke lett. 1877. január 1-jétől 1879. december 28-ig szerkesztette a Székesfejérvár c. hetilapot, 1880. január 2-től 1884. február 10-ig saját lapját, a Fehérvári Híradót, 1887. április 2-tól 1888. január 12-ig az első székesfehérvári napilapot, a Fejérvári Hírlapot.

1891-ben családjához Sárbogárdra költözött. Az 1850-es évek egyik legnépszerűbb írója, a népies próza megalkotója. Munkássága, egész politikai pályafutása a megyéhez, elsősorban Székesfehérvárhoz kötődik, a mintegy 90 kötetnyi életmű jó része székesfehérvári nyomdákban készült.