BUDENZ JÓZSEF (Rasdorf, 1836. jún. 13. – Bp., 1892. ápr. 15.) egyetemi tanár, nyelvész, az MTA tagja (l. 1861., r. 1871.) Tanító édesapja készítette fel latin és görög nyelvekből, ezzel a tudással a fuldai gimnáziumban is megállta a helyét. Marburgban, majd Göttingában járt egyetemre, ahol összehasonlító nyelvészetet tanult. 1858-ban avatták doktorrá. Az egyetemi évek alatt ismerkedett meg Nagy Lajos teológussal, akivel egy házban laktak, tőle kezdett magyarul tanulni, és a diploma átvételét követően az ő hívására indult Magyarországra.

Hunfalvy Pál nyelvtudós támogatásával kapott segédtanári állást a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban, ahol 1858-60 között német és görög nyelvet tanított. 1861-től az MTA alkönyvtárnoka. A pesti egyetemen 1872-ben szervezték meg az altaji összehasonlító nyelvészeti tanszéket, melynek tanára lett. Nyelvészeti gyűjtőutakon vett részt, többek között Erdélyben, Göcsejben, az Őrségben. A Reguly-hagyaték egyik feldolgozója Hunfalvy Pál mellett. Ez a munka alapozta meg a magyar-finn szóegyezéseket feltáró munkáját. A finnugor összehasonlító nyelvészet egyik úttörője, korszakalkotó eredményeket ért el a magyar - finnugor nyelvrokonság bizonyításában

Tanulmányai többek között a Magyar Nyelvészet, Nyelvtudományi Közlemények, Magyar Akadémiai Értesítő, Magyar Tanügy, Vasárnapi Ujság, Fővárosi Lapok hasábjain jelentek meg. 1879-től a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője.